Minden tanévkezdés izgalmas dolog, nagy feladat számomra. De, amikor elsősöket várok reggel 8 órára az iskolánk udvarára, az egészen más! Ekkor három évfolyamért aggódik egy igazi tanító néni szíve: a kis elsősökért, a mögötte álló ötödikesekért és a különböző középiskolák udvarain „szétszóródott”, elballagott régi nyolcadikosokért. Hiszen ők mind az „övéi” voltak! Izgatottan lestem az elsősöket, szüleiket, óvó néniket. –„Itt van mindenki? – Nem sír senki? – Ki mernek majd állni a mikrofon elé?- Ügyesen mondják, majd a verset? Eközben néha hátrapillantottam az ötödikesekre: – Nagyot nőttek? - Eljött mindenki? - Hiányzom majd nekik? – Megtalálják-e a közös hangot az új osztályfőnökkel? – A kilencedikesek jól választottak középiskolát? – Lesznek majd barátaik?”
Én ilyen gondolatokkal álltam szeptember elsején a Dobozi Általános Iskola udvarán.
Majd megszólalt a Himnusz, Intézményvezető úr elkezdte a beszédét jelezvén, hogy: igen, megkezdődött egy új időszak, új helyzet szülőknek, gyerekeknek, pedagógusoknak. Amelytől ő azt várja el, hogy:„Mindenki végezze munkáját úgy, hogy tudása legjavát nyújtsa. A pedagógus tanítson, neveljen, mutasson példát magatartásával, öltözetével. A diák elsődleges feladata a tanulás legyen! A tanulónak csak akarnia kell a sikert, a szülőnek pedig támogatni a reális elképzeléseket.”
Reményeim szerint ez a tanév az együttműködés jegyében fog telni! Az intézmény vezetése és a kollégák élnek a pályázatok kínálta lehetőségekkel, melyek segítségével fejlődik majd iskolánk, színesednek programjaink. Ehhez szükségünk lesz a szülők támogatására, segítségére. „Várjuk a kreatív ötleteket, véleményeket és természetesen az építő jellegű kritikát is.”
Természetesen a legjobban a kis elsősök és szüleik izgulnak ezen a napon. Zsigmond Károly intézményvezető a következő szavakkal köszöntötte őket: „Azt kívánom nektek, hogy minél hamarabb megszeressétek az új környezetet, érezzétek jól magatokat az órákon, szünetekben. Attól, hogy nincs itt veletek az óvó néni, anya vagy apa, nem vagytok egyedül! Fogják a kezeteket, minden lépéseteket felügyelik, segítenek, ha kell Edit és Margó tanító nénik. Természetesen nektek is alkalmazkodni kell az új szabályokhoz, az iskola házirendjéhez. Gyorsan el fog telni ez a tanév is, és a végére szinte észrevétlenül meg fogtok tanulni írni, olvasni, számolni. Sok sikert kívánok nektek az előttetek álló feladatokhoz!”
Köszönöm a bíztató szavakat az elsősök nevében!
Én azt szeretném, ha a 2017/2018-as tanév e fontos gondolatok mentén telne el: BIZALOM, PARTNERSÉG, SZAKMAISÁG, TÜRELEM, SZERETET, MEGBECSÜLÉS….
Jó munkát, jó tanulást, sok-sok élményt kívánok az új tanévre az oktatás minden résztvevőjének!
Szeretettel: Edit néni
