Természetesen idén is elérkezett december 6-a, a Mikulás napja. Mondani sem kell, hogy a gyerekek körében már napok óta izgatott várakozás előzte meg az eseményt. Mindenki alig várta, hogy átadhassa magát az ünnepi hangulatnak, és persze átvehesse a jól megérdemelt ajándékokat.
A rendhagyó, karácsonyfadíszítéssel egybekötött Mikulás ünnepségünk idén is a tanári szoba előtti folyosórészen került megrendezésre. Itt lett felállítva a hagyományosan impozáns méretű fenyőfa, amely percek alatt karácsonyfává varázsoltak a szorgos diákkezek. Hiszen az ünnepség legcsodálatosabb, legmegindítóbb része az, amikor a tanulók a magukkal hozott, és saját maguk által készített díszekkel feldíszítik a fát. Ennek ünnepi, emelkedett hangulatát csak fokozza, hogy közben az iskola kórusa, de igazából minden diák szívből jövő áhítattal a karácsonyi kultúrkörhöz kapcsolódó dalokat énekel.
Az a fajta gyermeki rácsodálkozás, mélyen belülről fakadó tiszta öröm, amely a tanulókból árad, ilyenkor mindig átragad a jelenlévő tanárokra, de igazából az iskola minden dolgozójára. Ilyenkor azt érezzük, hogy jó átadni magunkat ennek az ünnepi hangulatnak, jó újra csodát váró gyermekké válni, ha csak néhány pillanatra is.
Persze a gyerekek számára nem lett volna teljes az élmény a Télapó megérkezése nélkül. De szerencsére ő az idén sem feledkezett el róluk. Szokásos kísérőivel, a négy csinos krampuszlánnyal ő is helyet foglalt a karácsonyfa előtt, és degeszre tömött zsákjából folyamatosan vette elő a mikuláscsomagokat a tanulók legnagyobb örömére. Sőt az alsós osztályokat és az ötödikeseket még az osztálytermükben is meglátogatta, további ajándékokat osztogatva, újabb örömteli pillanatokat csempészve a lányok, fiúk szívébe.
Kellenek egy iskola életében az ilyen alkalmak, élmények. Erősítik az érzést, hogy egy közösséghez tartozunk, és ráadásként igazi érzelmeket váltanak ki belőlünk. Biztos vagyok benne, hogy a gyerekek már most arról álmodnak, hogy ismét ott állhassanak együtt a következőé vben is a karácsonyfa körül.
