A december már soha nem csak a tanulásról szól a diákok számára, hiszen ekkor érkezik meg hozzájuk a Mikulás, ekkor kezdjük el ünnepelni az adventet, és lélekben már mindenki a karácsonyt várja.
Természetesen így volt ez az idei tanévben is iskolánkban. December 6-án menetrendszerűen tiszteletét tette nálunk a Mikulás, aki most sem érkezett üres kézzel és társak nélkül. Négy dekoratív krampuszlány segédkezett neki kiosztani az ajándékokat az alsós diákok és az ötödikes tanulók számára. Soha nem lehet megunni azt az örömöt és boldogságot, ami a kicsik arcán és szemében tükröződik, amikor megkapják csomagjukat a fehér szakállú, kedélyesen dörmögő Télapótól. Ugyanezen a napon az iskolai karácsonyfánkat is feldíszítettük a gyerekek által készített díszekkel, miközben az iskolai kórus a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó dalokkal emelte az esemény ünnepélyes hangulatát.
A karácsonyi ünnepkör advent első vasárnapján kezdődik. Ilyenkor szoktuk meggyújtani az iskola udvarán az adventi koszorún az első gyertyát, s majd pedig hétről-hétre egy újabbat és újabbat. Ez a jelképes cselekedet, vagyis a gyertyák hétről–hétre fellobbanó lobogó lángja jelzi, hogy egyre közelebb van Jézus születésnapja, a karácsony ünnepe. Nálunk december 16-án került sor az utolsó gyertya meggyújtására, vagyis az advent zárására, melynek keretében karácsonyi kirakodóvásár (forralt borral, palacsintával, zsíros kenyérrel és teával) és különböző ünnepi műsorszámok várták az érdeklődőket. Az ünnepségsorozat záróakkordjaként került sor a szülőkkel és hozzátartozókkal megtelt katolikus templomban a 8. osztályosok karácsonyi előadására.
Az idén formabontó módon nem egy betlehemi jelenetet adtak elő a diákok, hanem versek, prózai részletek és dalok által keretbe foglalva Oscar Wilde meséjét, A Boldog herceget. A Boldog herceg nem kifejezetten karácsonyi történet, de kiválóan beleillik a karácsony előtti készülődés hangulatába. Elgondolkodtató, érzelmekkel teli történet a másokra való odafigyelésről, az együttérzésről, az önzetlen szeretetről, a másokért való áldozatvállalás példabeszéde. Mindezek fontosságára döbbenhettünk rá újra a műsorban részt vevő diákjaink előadását nézve és hallgatva. Szívet-lelket melengető élmény volt!
Annak érdekében, hogy a gyerekek az utolsó tanítási napon minél kellemesebb emlékekkel a szívükben hagyják el a dobozi sulit, ismét megrendezésre került a Diákváros. Az idei évben is mindenki megtalálta a számítását, hiszen változatos programok várták tanulókat. Aki akart filmet nézhetett a moziteremben, a játékosabb kedvűek a játékszobában tölthették el az időt társasjátékkal, kártyázással, dartsozással, de próbára tehették a tánctudásukat is. A jövőjükre kíváncsiak felkereshették a jósdát is, És voltak olyanok is, akik az első félév fáradalmait egy relaxációval, masszázzsal és üdítő teákkal próbálták kipihenni.
A kellemes hangulatot tovább fokozta a tudat, hogy a téli szünet hamarosan elkezdődik. Így aztán nem csoda, hogy a nap végén mindenki könnyű lélekkel és jókedvűen indult haza.
Minden szervező kollégának és közreműködő tanulónak köszönjük a munkát! Eredményes, sikerekben gazdag új évet kívánunk!
Zombai Attila
