A népmese napját első ízben 2005. szeptember 30-án – Benedek Elek születésének 146. évfordulóján – rendezték meg. E jeles ünnep méltán kötődik magyar népmese atyjához. Mesegyűjtőként és íróként egyaránt óriási hatással volt a magyar irodalomra. De vajon hogyan kezdődött mesés utazása?
Benedek Elek első meséit a kisbaconi zsellérházban hallotta Rigó Annustól, a kamasz zsellérlánytól. „Ott, abban a kicsi házban hallottam az első mesét. Mondója növendék-leányka, s nem vén banya, amint azt gondoljátok talán. És az első mese után kisírtam-könyörögtem belőle a másodikat, a harmadikat, a negyediket, aztán a jó Isten tudja, hányadikat – nem volt többé nyugodalma tőlem.” – írta Benedek Elek visszaemlékezéseiben.
A mesék hatalmát a szakemberek is alátámasztják. Az ember élete első éveiben tanul a legtöbbet, és ebben folyamatban a mese szerepe felbecsülhetetlen. Hatással van a gyermek beszédfejlődésére, képzelőerejének alakulására, érzelmi gazdagodására, szociális kapcsolatainak fejlődésére. A mese sokrétű, gazdag, mély értelmű műalkotás. A gyermek a mesén keresztül megtanulja felismerni az események közötti összefüggéseket, megtanulja értelmezni a történeteket, és átlátni az egyszerű emberi kapcsolatokat. Aki mesét hallgat vagy olvas, az magát az életet tanulja!
Iskolánkban a népmese napján Kiss Rózsa tanár néni egy fordulatos mesével lepte meg az alsósokat. A békakirály című mese (Kerényi György átirata) elevenedett meg az alsósok előtt. A 2. a és b osztály tanulói báboztak és énekeltek, emellett a hetedikes fiúk furulya muzsikája színesítette az előadást. A felsősök a mesékkel, mesealakokkal, a népmese napjával kapcsolatos digitális feladatlapot kaptak.
A mesék nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is tanítják: bátorságra, kitartásra, arra, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát. Meséljünk sokat!
