2019 után idén ismét sikeresen pályázott iskolánk a zánkai Erzsébet-táborra Illik Józsefné Kovács Margó kolléganő fáradhatatlan aktivitásának köszönhetően. Így július 18-án vasárnap 39 gyerekkel és 4 kísérővel (Kovács Margó, Péliné Eszenyi Hajnalka, Zombai Attila és plusz egy fővel, „Lali apuval”) indultunk a majd 7 órás útnak.
Az érkezés után a regisztráció következett, megkaptuk a karszalagokat, megtudtuk, hogy ismét a nyári táborrészbe kerültünk, annyi változással, hogy most a piros helyett világoskék szakaszba.
Az első dolog, ami rögtön a szemünkbe ötlött, hogy a tábor komoly felújításon esett át. Mint a vasárnap esti tájékoztatón megtudhattuk, Közép-Európa legnagyobb konyháját és éttermét építették meg, sportcsarnok, színházterem is létesült. Másnap a Balaton partra kilátogatva azzal is szembesülhetettünk, hogy a strand szintén megújult, sőt vele együtt a kikötő is kibővült.
De szerencsére volt, ami nem változott! A hangulat ugyanolyan magával ragadó volt, mint két éve. Itt továbbra is tényleg minden, de minden a gyerekekért van és működik, szinte egy diákvárosban, egy 21. századi gyerekparadicsomban érezhetik magukat. Minden nap nagyszerű érzés volt látni a fák közötti utakon ide-oda hömpölygő, jókedvű és felszabadult diáktömeget, amely egyik programról a másikra vándorolt. Merthogy programból az idén is volt bőven.
De természetesen ebben az évben is az első dolgunk az volt, hogy az altábornyitón meg kellett tanulnunk a világoskékek szlogenjét, ami a következőképpen hangzott:
Világoskék induló zengi be a partot,
Ez az altábor mindig nagyot alkot!
A mókázás vonatán nincsen fék,
világos, világos, világoskék!!
Kiáltsuk hát a színünket még:
VILÁGOS, VILÁGOS, VILÁGOSKÉK!!
Ezt az indulót aztán mennydögésszerű csatakiáltásként elő is adta a világoskék altábor az emlékezetes nyitó és záróbulin, fergeteges hangulatot teremtve.
A nyitó és záróbuli között eltelt öt napban pedig csak annyi dolga volt a tanulóinknak, hogy élvezzék az egymás után sorjázó, változatosnál változatosabb programokat. Az idén is tesztelhettük evezőtudományunkat a sárkányhajózás közben, megtudhattuk, hogy milyen egy katamaránon utazni a Balatonban. Egy nagyon érdekes előadás keretében az is kiderült számunkra, hogy mi fán terem a 3D-s nyomtatás, és hogy mire is használják ezt a napjainkban egyre gyorsabban alkalmazott technológiát. Középkori csatajátékon vettünk részt, ahol haditaktikai megbeszélést követően két seregre bontva, harci láztól áthevülve küzdhettek egymás ellen diákjaink játék szablyákkal és buzogányokkal. A fegyverek közül nem maradt ki az íj sem, hiszen nem sokkal később egy céltábla közepén szaporodó lyukak bizonyították a tanulók mesteri céllövő tudományát. Az egyik legnépszerűbb, a gyerekek érdeklődését leginkább felcsigázó program a Porondmester volt, amelynek keretében két fiatal cirkuszi artista segítségével próbálhatták ki a tányértáncoltatási jártasságukat és egyensúlyozó képességüket.
És hogy semmi ne maradjon ki a felsorolásból, meg kell még említeni Kállay-Saunders András szuper hangulatú koncertjét záródalként a Running című slágerrel, a két izgalmas, humoros, de azért ijesztő elemekkel tarkított éjszakai kalandtúrát (indiános és Harry Potteres), valamint a Náray Erika színművésznő instrukciói által kipróbált szinkrontolmácskodást, amely alatt a Mekk mester című mese szereplőinek mondatait szólaltathatták meg diákjaink a saját hangjukon, rengeteg vidám percet szerezve maguknak. Az pedig természetes volt, hogy a szikrázó napsütésben rengeteget fürödtünk a Balaton csábító vízében.
A táborban töltött öt nap során kis, vagy inkább nagy csapatunk maximálisan igyekezett megvalósítani a világoskék induló soraiban megfogalmazott szellemiséget. Vagyis a mókázás vonatán egy pillanatra sem húztuk meg a vészféket, minden egyes nap igyekeztünk nagyon jól érezni magunkat, és hát sikerült bizonyos értelemben nagyot is alkotnunk, hiszen az altábori csocsóbajnokságon elcsíptünk egy második helyet (Balog Tamás), a Csillagok útja elnevezésű tábori Ki mit tud?-on, a ének kategóriában pedig első helyet (Behrami Amélia) szereztünk, öregbítve ezzel iskolánk hírnevét.
Talán az eddigiekből is kiderül, hogy nagyon vidám, tartalmas, emlékezetes napokat töltöttünk a táborban. Induláskor az volt a cél, hogy minél több önfeledt pillanatot szerezzünk diákjainknak ezzel az úttal. Örömüket és jókedvüket látva, tapasztalva, mi tanárok úgy érezzük, hogy ez sikerült is.
Zombai Attila
