Voltak ugyan kételyek, hogy hol, mikor kerül megrendezésre, vagy egyáltalán megrendezésre kerül-e. De szerencsére végül nem volt akadálya Dobozon az idei október 23-i ünnepi megemlékezésnek. És ennek örülhettek a diákok, akik a büszkék lehettek magukra, hogy egy színvonalas produkció tevékeny résztvevői voltak, és talán örömmel, jó érzésekkel szívében távozott a közönség is a tartalmas és változatos ünnepi műsor befejezése után.
Mintha az időjárás is szeretett volna hozzájárulni a minél teljesebb, emlékezetesebb élményhez. Vakítóan ragyogó kék égbolt, gyönyörű napsütés és sárga lombkoronába borult fák szolgáltak a háttérként az ünnepi műsorhoz. A műsorhoz, amely versekkel, prózai betétekkel, dalokkal és jól megkoreografált, látványos táncjelenettel próbálta megjeleníteni az 1956-os eseményeket, a korszakot, a zsarnokságban élő emberek lelkiállapotát, kétségbeesését és a pesti fiatalok tenni akarását, lelkesedését. Borzonghattunk megtapasztalva egy elnyomó, embertelen rendszer közönyét, kegyetlenségét, de ugyanakkor szárnyalhatott is a lelkünk átélve a kibontakozó forradalmi hangulatot.
A műsorban szereplő minden egyes tanuló nagy odaadással, jól érzékelhető fegyelmezettséggel és figyelemmel adta elő a rá bízott verset, szövegrészt, vagy akár csak egyetlen szót is. Minden mozgás, minden szöveg, minden lépés, minden versszak a megfelelő pillanatban és módon történt és hangzott el. Igazán kitettek magukért a fiatalok. És ugyanez mondható el iskolánk két tanítónőjéről, Illik Józsefné Margó tanító néniről és Kiss Rózsa tanárnőről, akik szívüket-lelküket kiénekelték a Ha messze mész című Kormorán dal előadása közben.
Valószínűleg érezhette mindezt a nézősereg is, mert végig néma csendben nézték, hallgatták végig a gyerekek és a tanítónők produkcióját. Maximálisan megérdemelte mindenki a műsor befejezése utáni tapsot. Újra rádöbbenhettünk az emlékezés, a hagyományok, a történelmi múlt megőrzésének fontosságára. Az ünnepség részeként került sor a Szózat elhangzása után a koszorúk, mécsesek elhelyezésére az 56-os emlékhelynél.
Zombai Attila
