Az ERZSÉBET TÁBOROK Magyarország legnagyobb táboroztatási programja, amelyet az egyházi hátterű Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány valósít meg ötödik éve. Évente több tízezer diák nyári programjairól és étkezéséről közvetlenül a lakóhelyen, a Napközi Erzsébet-táborok által gondoskodik az Alapítvány. A Dobozi Általános Iskola négy évvel ezelőtt kapcsolódott be a programba, idén három héten át várjuk a diákokat, három különböző tematikájú táborral.
Az első a környezetvédelmet és az irodalmat ötvözte, így az Ökokerekek és meseremekek címet viselte. Kezdésként – a szemléletformálás jegyében – a környezetvédelem jelentőségéről beszélgettünk a gyerekekkel, majd a Dobozi Közösségi Ház és Könyvtár jóvoltából a Digitális Jóléti Pont élménybuszát fogadtuk. A táborozók a 3D nyomtató működésével, Lego robotikával, a VR szemüveg élményével ismerkedtek meg, illetve aki bátrabb volt, az drónt is röptetett a Dobozi Közösségi Ház és Könyvtár udvarán. Köszönjük a lehetőséget!
Délután a Csaba Park kolbászműhelye várt ránk, ahol bekapcsolódtunk a kolbászkészítés folyamatába. Amíg a mű elkészült, azaz sült a kolbász, addig a Kolbusz névre hallgató kisvonattal tettünk egy kört Békéscsaba belvárosában. Terített asztal várt ránk, mire visszatértünk. Falatozás közben megegyeztünk abban, nem véletlenül vált hungarikummá a csabai kolbász! Maradt időnk arra is, hogy meglátogassuk az Óriások konyháját…
Milyen lehetett az élet egy főúri kastélyban? Hol éltek a grófok, grófnők? Milyen ruhát viseltek, hogyan teltek a hétköznapjaik? Mit csinált a kastély ura szabadidejében? Mi volt a feladatuk a cselédeknek? Milyen tárgyak között éltek? Ezekre kérdésekre is választ kaptunk, sőt ezek mellett még oly sok információt megtudtunk a tábor második napján a gyulai Almásy kastély tárlatvezetésén! A kastély falai egyszerre vittek vissza a múltba és hozták el a jövőt: a régi tárgyak, ruhák, a köréjük szőtt mese felidézte az elmúlt századokat, a technika, a filmek, elképesztő megoldások pedig egyértelműen 21. századiak. A pincétől a padlásig, illetve toronyig minden zugot megismertünk, és még az a kérdés is megfogalmazódott, hogy vajon hogy lehet valaki tárlatvezető… Minden tekintetben tartalmas, hasznos volt az ott eltöltött idő. A gyulai várat is bevettük, lépcsőit megmásztuk, termeit bejártuk. Történelmi túránk végén a lépésszámláló 12 ezret mutatott!
A harmadik nap délelőttjén Bodrogközy Rita zenés műsorára mozgattuk meg magunkat. Ahol Rita megjelenik, ott két dolog biztosan garantált: a tánc és a jókedv. Ráadásul senki sem távozott üres kézzel, mindenki kapott valami apróságot, ajándékot. Délután Köveskúti Péter, a Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium intézményvezetője az Evangélikus nagytemplom történetével ismertetett meg minket, majd ismét magasra törtünk: megcsodáltuk és kipróbáltuk Magyarország legnagyobb evangélikus orgonáját, mely 2993 sípos. A gimnázium ifjúsági centruma a „Magtár” nevet viseli. A templom közelében álló, valaha a gabona tárolására szolgáló épület emeletén a táborozók remekül érezték magukat. Egyik tanulónk, Megyeri Panni erről így írt: „Szinte mindenkinek elnyerte a tetszését. Fent az emeleten volt minden, amire a hosszú séta után vágytunk: sok-sok társasjáték, csocsó, babzsákok. Aki akart, pihenhetett, akiben maradt egy kis erő, az játszhatott.”
A harmadik nap végén – talán a fáradtság és elcsigázottság miatt – azon élcelődtünk, hogy a tábornak a Fokról fokra nevet kellett volna adni, hiszen kedden és szerdán annyit lépcsőztünk, hogy egy húszemeletes házat is meghódítottunk volna.
Csütörtökön a Dobozi Polgármesteri Hivatal segítségével jutottunk el a Szarvasra. Köszönjük a támogatást! Az arborétumban bár nem fedeztük fel az ott található 1600 fa mindegyikét, de jónéhány nevére rácsodálkoztunk, és megértettük, mit jelent az arborétum szó. A Mini Magyarország pedig nemcsak azt nyűgözte le, aki először látta, hanem azt is, aki sokadjára lépte át a kapuját. Ez a kiállítás egyszerre makett és mesevilág, kaland és labirintus; múlt és jelen. Ezen a napon vízre szálltunk: a 83 éves Boglár nevű motoros sétahajóval a Holt-Körösön szeltük a habokat.
Pénteken Kovácsné Szász Veronika látott minket vendégül. „Örülnék, ha a falusi gyerekeknek természetes lenne az állatok közelsége!” – mondta. A gyerekek itt nemcsak nézelődhettek, hanem barátkozhattak is az állatokkal, kipróbálták, milyen kecskét fejni, majd megfigyelték a sajtkészítés menetét. A végeredmény mindenkinek ínyére volt! Nagyon köszönjük a vendéglátást! Ezen a napon, akárcsak a tábor kezdetén, a tévések is kísérték utunkat.
Pénteken délután a zöld étterem fogalmával ismerkedtek meg a tanulók, zárásként pedig megegyeztük abban, hogy kellemesen telt a tábor. Köszönjük Illik Józsefné Margó tanító néni közreműködését.
Balogh Lászlóné és Futakiné Debreczeni Ilona
táborvezető
