Tavaly ötödik alkalommal indult útjára A világ legnagyobb tanórája elnevezésű programsorozat, melynek célja, hogy minél több általános- és középiskolás diák megismerje a fenntartható fejlődést szolgáló globális célokat. Balogh Lászlóné Lívia tanárnő örömmel csatlakozott a programhoz, osztálya pedig lelkesen támogatta a tanárnő elképzelését.
A következő történetet osztották meg a pályázat kiíróival:
Egyszer régen, még az elmúlt évben osztálytársunk Bojána és családja a szanazugi erdőben túrázott. Elfáradásuk már tetőfokára hágott, amikor egy különös érzés bizsergette meg Bojána arcát, mintha figyelné valaki…. és valóban, egy arc domborodott ki a fa törzséből. A pillanatot rögtön meg is örökítette és azóta is sokat mesél róla. Így ez a fa igencsak a szívünkhöz nőtt, már-már osztálytársunkká fogadtuk. Osztályfőnökünkkel megbeszéltük, hogy elbiciklizünk az erdőbe, megnézzük az Arcos Fánkat, vajon hogyan érzi magát, mi történt vele az elmúlt hónapokban…
Útközben sokféle állattal, madárral találkoztunk, nem tudtunk mindent lencsevégre kapni, de láttunk őzeket, és egy egerészölyvet is, aki feszült figyelemmel fürkészte a szántást egy fa legtetejéről. Az őzállomány az úgynevezett „békési őzek” génállományába tartozik. Valószínű, hogy a romániai speciális biotikus viszonyok miatt a kisebb testű példányok az erdélyi részekről húzódnak le a Körös-völgyön keresztül. Az egerészölyv a 2012-es év madara, a leggyakoribb ragadozómadarunk. Az itt élő élő ölyvek szinte kizárólag (70-90%-ban) rágcsálókkal táplálkoznak, nagy hasznot hajtva ezzel a mezőgazdaságnak.
Meglepő, hogy Doboz határának 1788-ban és 1999-ben is közel húsz százalékát tették ki az erdők. Jelenleg ezerszáz hektárnyi területet foglalnak el. (Összehasonlításképpen: Doboz lakott területe 383 hektár, zárkerti része 69 hektár, külterülete 5065 hektár.)
Utunk egy csodaszép, mesebeli erdőn vezetett át, amerre néztünk, minden a vörös-narancs ezerféle árnyalatában tündökölt. A vadszőlő eredeti előfordulása Észak-és Közép-Amerika. Hazánkban az 1960-as években vadult ki a kertekből, főleg a folyók árterein és ligeterdeiben gyakori. És végre megérkeztünk!
Megtaláltuk…! Sajnos a legutóbbi vihar kicsit megcsonkította, ugyanis megsérült az orra, de mi így is nagyon szeretjük, hiszen már sok történetünk kötődik hozzá. Az erdésztől megtudtuk, hogy ez egy feketedió fa. Doboz környékén gyakori. A fekete dió termése a közönséges dióhoz hasonlóan ehető, de belső része kisebb, héja jóval keményebb, így fogyasztása kevésbé elterjedt. Fáját szép színe és rajzolata miatt nagyra becsülik, értékes faanyag.
A mi „arcos fánk” elmesélte, hogy nem unatkozik ő, hiszen kocsányos és kocsánytalan tölgy, juhar, cser, kőris és nyárfákkal beszélik meg mindennapjaikat.
A vihar nyomában sajnos több fa elpusztult - a közelben találkoztunk velük -, de sok-sok élőlénynek teremtettek új „otthont”. A korhadó faanyagnak nagy szerepe van az erdei növények biodiverzitásában. Az élet jelentős része a fa belső, korhadó anyagában zajlik, ezt furkálják a rovarok és atkák, ebben fejlesztik micéliumaikat a gombák. Felszíne azonban aljzatként szolgál számos fotoszintetizáló szervezetnek is.
Utunk során gombát és csigát is találtunk! Kincseink, gyűjteményünk gazdagodott. Igaz az általunk talált csiga nem az a bizonyos híres-nevezetes, de a mienk…
Egy pár sor a nevezetes társáról: a megye keleti erdőségeinek endemikus faja az öt milliméteres nagyságot is elérő dobozi pikkelyes csiga (Hygromia kovacsi). Ezt a fokozottan védett, százezer forintos eszmei értékű fajt 1972-ben írta le Varga és Pintér a Marói-erdőben talált példányok alapján. A kovacsi species nevet megtalálójáról, a békéscsabai Kovács Gyuláról kapta. Vagy a Pósteleki-szőlők és a Marói-erdő között, megtalálható bánáti csiga (Helicigona banatica) héjtöredékek.
Igazi ritkaságra bukkantunk az úton hazafelé: a vadalmára! Bár nagyszüleink idejében még sokan volt belőle. A vadalma a 2017-es év fája. A magyar erdők ritka különlegességére, leginkább rövid ideig, mindössze egy hétig tartó virágzásakor, esetleg termésérésekor figyelünk fel. Korábban fáját szívóssága miatt órafogaskerekek fogaihoz és meghajtóművekhez használták, a kocsigyártó pedig a legtartósabb szántalpakat készítette belőle. Ezenkívül a legjobb vonalzók és rajztáblák is belőle készültek. Napjainkban a vadalmának az erdei biodiverzitás fenntartásában van fontos szerepe, számos élőlény kötődik hozzá. Például a levelek között „pók úrfi” szövögette hálóját…
Reméljük, hogy tetszett a történetünk!
6. a osztály és
Balogh Lászlóné osztályfőnök
