A melengető áprilisi napsütésben most már elhisszük, hogy itt a tavasz, de egy szeles téli péntek délután, február 22-én még távolinak tűntek a tavaszi rügyek, sugarak.
Szükség volt hát a télűzésre. A felsős tanulóink minden tőlük telhetőt megtettek: táncoltak, zenéltek, vigadtak. Miért fontos ez? Mert a farsangnak számos előnyét élvezzük azóta is. És most nem elsősorban a népi hiedelemre, a zajtól megriadó, távozó télre gondolok.