A hagyományokhoz híven iskolánk tanárai és diákjai az idei évben is ünnepi műsorral tisztelegtek az 1956-os forradalom hőseinek emléke előtt. Az ünnepi programnak a liget melletti közösségi tér adott otthont, ahol a tanulók műsorukban felelevenítették a hatvanöt évvel ezelőtti eseményeket.
Az ünnepség nyitányaként iskolánk énekkara énekelte el a magyar Himnuszt. Ezt követte Köves Mihály polgármester úr rendkívül érzékletes és emelkedett ünnepi beszéde, amellyel meg is teremtette a megfelelő hangulatot az emlékezéshez.
Az igazán sokszínű és érzelemdús műsorban dalok, versek, prózai részek és zenére nagyszerűen megkoreografált jelenetek váltogatták egymást, elénk varázsolva 1956 októberének és novemberének eseményeit, hangulatát. Szinte a lelkes tanulókkal együtt kiáltottuk mi is az ifjúság követeléseit, éreztük a szabadságra vágyó magyarság lüktető szívét a Presser Gábor Szabadság című dalára koreografált jelenet közben. És ugyanilyen szemléletesen jelent meg – a táncosok meghatóan szomorú előadásában - az is, ahogy novemberben a fehér hólepel maga alá temette az utcákra kiömlött magyar vért és a megsemmisült álmokat.
Az ünnepi műsor végén felhangzó Pintér Béla dal, az 56 él, azonban ismét felemelte a lelkeket, hiszen azt nyomatékosította minden jelenlévőben, hogy 1956 – a bukás ellenére is - továbbra is ott él a magyarság kollektív emlékezetében, még mindig fényesen ragyogó jelkép. Annak jelképe, hogy a szabadság nem üres szó. Annak jelképe, hogy a szabadságról, s egy szebb, igazabb, emberibb világról sohasem szabad lemondani.
Ismét bebizonyosodott az is, hogy vannak értékes diákjaink, akik szívvel-lélekkel, a rájuk bízott feladatot végtelenül komolyan véve tudnak közösen létrehozni valami olyat, ami képes megérinteni a szíveket. Szervezőként is köszönöm ezt az élményt nekik! És köszönöm Illik Józsefné Margó tanító néni, Kiss Rózsa tanárnő támogatását, akik segítettek megszervezni és színpadra állítani a megálmodott műsort.
A megemlékezés a koszorúzással fejeződött be, az ünneplők az ’56-os emlékműhöz vonultak, ahol az önkormányzat és az iskola képviselői koszorút helyeztek el, ezzel is tisztelegve a forradalom bátor hősei előtt, akik életüket áldozták a magyar szabadság reményéért.
Zombai Attila
