Iskolánk már évek óta sikeresen pályázik az Erzsébet Program nyári táboraira. Mindig nagy izgalom előzi meg, hogy a fő szervezőnk, Illik Józsefné Margó tanító néni által benyújtott pályázat nyer-e. A tanév utolsó napjain kiderült, hogy idén is utazunk a Balatonra, nem is kevesen (35 tanuló és 3 pedagógus (Margó néni, Lali bácsi és Attila tanár úr). 2024. augusztus 11-től 16-ig tölthettünk el újra öt feledhetetlen napot Zánkán.
A hosszú utazás és a megérkezés után a regisztráció következett, megkaptuk a karszalagokat, megtudtuk, hogy ebben az évben nem a nyári, hanem a téli táborrészbe (T3) kerültünk. Talán nem volt olyan nyüzsgő és élénk mint a nyári, de cserébe dizájnosabb épületekbe, szobákba kerültünk,
A táborozás során ismét különböző színű csoportokba lettek beosztva a gyerekek, mi ezúttal a BÉZS-csapatba kerültünk. Sajnos az idén pólót nem kaptunk, csak a bézs színű basaball sapka jelezte a hovatartozásunkat. De ennek ellenére is büszkén énekeltük az altábori megnyitón megtanult BÉZS indulót (csatakiáltást).
Mi erősek vagyunk és nem gyengék,
Zánkát a hangunkkal ellepnénk,
Ha lehetne örökre itt lennénk,
Más altáborba nem mennénk,
Mert a legjobbak mi vagyunk BÉZS!!!
Mert a legjobbak mi vagyunk BÉZS!!!
Mert a legjobbak mi vagyunk BÉÉÉÉÉZS !!!
Persze az idén is elvárás volt a TESÓK részéről, hogy erőteljesebben, egyre nagyobb hangerővel szóljon az induló, főleg a refrénhez érve. Aminek köszönhetően a tábor végére néhány diákunk hangszála megsínylette a kiképzést, ami egyre fátyolosabb hangjukban mutatkozott meg.
Egész héten színes és változatos programokon vehettünk részt, kezdve a tábornyitó bulitól az utolsó napon megtartott záróceremóniáig.
Minden reggel az altáborban közös reggeli tornával kezdtük a napot, melyet a napi eligazítás, programismertetés követett. Ugyancsak itt mindig zenés köszöntéssel, közös énekléssel és ajándékkal kedveskedtek a TESÓK az éppen aznap szülinapjukat ünneplő gyerekeknek.
Az idén is tesztelhettük evezőtudományunkat a sárkányhajózás közben, élvezhettük, egy katamaránon utazva a Balaton hullámait és a simogató augusztusi napsütést. Szerencsére ismét eljutottunk a vicces fizikai és kémiai kísérletek előadásra, ahol most egy új előadó mutatott be roppant élvezetes és izgalmas kísérleteket, magával ragadó stílusban. Tesztelhettük kézügyességünket egy kézműves foglalkozáson, ahol a rendelkezésünkre bocsájtott agyagból kellett, ha nem is remekműveket, de a tehetségünket maximálisan megmutató alkotásokat készítenünk. Viszont maradandót alkotott ebben az évben is Czinanó Laci, aki a tábor Ki mit tudon? tánc kategóriában ismét dicsérő oklevelet vehetett át produkciója elismeréseként. És természetesen a sport sem maradhatott ki a programok közül. Néhány futballőrült fiú bevállalta a strandfocit is, ami a kánikulában, homokban szaladgálva nem volt éppen leányálom, de természetesen ezt is nagyon élveztük.
Minden évben, így az idén is megszervezték a Hősök napját, amikor a zánkai strandra tűzoltók, rendőrök, mentők és a honvédség látogatott el Balaton partjára, hogy bemutassák a munkájukat. Így volt lehetőség rendőrmotoron feszíteni, különböző szimulátorokban tesztelni vezetési képességeiket vagy éppen kipróbálni, mit élhet akinek egy füsttel teli sötét szobából kell kijutnia szabad levegőre. A vállalkozó szelleműek egy közlekedési jelzőlámpákkal és közlekedési táblákkal ellátott kerékpárpályán tesztelhették ismereteiket a KRESZ terén.
Ezenkívül a nyaralásunkon koncertek, mozielőadások, sportrendezvények, színesítették a napi programokat. Szóval senki nem unatkozhatott, mindenki találhatott az igényeinek, elvárásainak megfelelő időtöltést.
Az időjárás az idén is a kegyeibe fogadott minket. Felhőt még csak távolról sem láttunk, esőnek híre-hamva sem volt, így aztán a 34-35 fokos kánikulában amikor csak lehetett csobbantunk egyet a hűsítő habokban.
A táboron belüli közlekedést idén is kisvonat (dottó) segítette, ami a strand és a tábor között járt. Persze sokan voltak, akik helyette a gyalogtúrát választották oda-vissza akár napi háromszor is, bizonyítva ezzel sportosságukat és remek állóképességüket. Ők napi akár 7-8 kilométert is legyalogoltak.
Ami viszont a legjobb ebben a táborban az az, hogy a programok, a játékos kihívások, a közös események jól segíthetik, fejleszthetik az egymástól tanulást, a barátságok kialakulását, az együttműködő képességet, az odafigyelést az arra nyitott tanulókban, miközben vidám pillanatokat is szereznek minden táborlakónak.
A záróbulin a bézs színű baseball sapkát viselve, néhányan könnyes szemmel búcsúzva kiabálták az altábor indulóját, és énekelték a felcsendülő ismerős dalokat, a legközelebbi viszontlátásban reménykedve.
Zombai Attila