Móricz Zsigmond így ír a sárospataki iskolájáról:
"Kutya nehéz iskola volt abban az időben a pataki Kollégium. Jó iskola volt, szép iskola volt, nagytekintélyű iskola volt, de-nehéz iskola volt. Itt ugyanis a tanárok azt akarták, hogy a diák tudjon."
Valószínűleg ti is ezt érzitek, amikor visszagondoltok a számtalan akadályra, megpróbáltatásra, feladatra, amelyek ebben az iskolában vártak rátok nyolc éven keresztül. A betűvetés és olvasás első lépései, a matematika néhol szinte megfejthetetlen rejtelmei, a házi feladatok, dolgozatok, feleletek, mind –mind olykor leküzdhetetlen akadályként emelkedtek előttetek. S most, mégis itt vagytok, túljutva mindezeken, túllépve a nehézségeken, megkönnyebbülten, egy kicsit szomorkodva azon, hogy most valami végleg véget ért.
Bennem is az íróhoz hasonló gondolatok fogalmazódnak meg: nagyon jó osztály voltatok, okosak, szépek, aranyosak, kíváncsiak. Igazi gyerekekként viselkedtetek, élményt, boldog, vidám pillanatot, örömet szereztetek. És igen, ha szigorú voltam, az azért volt, mert azt akartam, hogy tudjatok! A szeretet a legnagyobb kincs, amit kaphat az ember. Én bőven kaptam tőletek és szüleitektől. Köszönöm.
A ballagás az élet egyik nagy mérföldköve, amikor az emberek új fejezetet nyitnak az életükben. Ez az alkalom az ünnep, az öröm és a büszkeség időszaka. Az élet során számos nehéz pillanat vár rátok, de ne feledjetek, hogy képesek vagytok bármilyen akadályt leküzdeni. Bízzatok magatokban, és soha ne adjátok fel az álmaitokat.
Gratulálok ballagásotokhoz, és sok sikert kívánok a jövőbeli céljaitok eléréséhez!
Vigyázzatok magatokra!
Szeretettel: alsós osztályfőnökötök, Ildikó néni
Doboz, 2023.06.17.
