„A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának megbízásából a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., mint támogató pályázatot hirdetett a Határtalanul program keretében a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismeretek bővülésének elősegítésére. A pályázati kiírás célja határon túli kirándulások támogatása a Magyarország határain kívül élő magyarság megismerése, valamint a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakítása, illetve erősítése céljából. A program a nemzetpolitikai célt fordítja le konkrét tapasztalatokra, azaz a Határtalanul a nemzeti összetartozás operatív programja.”
A Határtalanul pályázat résztvevői a mindenkori hetedik osztályos tanulók, a szervezést a tankerület vállalta fel. A tanulmányi kirándulás öt napot foglalt magába, melynek keretében Erdélybe, pontosabban Korondra és környékére látogattunk. A gyerekek felemelő érzéssel csodálkoztak rá arra a tényre, hogy több száz kilométerre a magyar határtól ízes magyarsággal szólnak hozzánk. Magyarul invitálnak kedvesen a vacsoraasztalhoz, és kívánnak jó szórakozást és szép napot induláskor. Az öt nap során számtalan élménnyel gazdagodtunk. Lehetőségünk volt megtekinteni Farkaslakán Tamási Áron emlékhelyét, a kürtőskalács készítésébe is bekukkantottunk, természetesen kóstolással egybekötve. Ellátogattunk Kőrispatakra, a szalmakalapmúzeumba, ahol a szalmafonást kipróbálhattuk és megismertük a „búza útját”, valamint azt is megértettük, hogy ez a kis falu megélhetése szó szerint szalmaszálon lóg. Következett a tragikus sorsú kis település Bözödújfalu, amit egy víztározó kialakítása miatt a lakókat kiköltöztették idegen helyekre és házakat, utcákat elárasztották vízzel. Pár éve még kilátszott a vízből az egykori templomtorony, mára már az is beleomlott a mindent eltakaró víztömegbe. A falu emlékére egy parkot és egy kilátót hoztak létre, ahol leróhattuk tiszteletünket az egykori békés kis falu és magyar lakói emléke előtt. Korond környékén népi mesterségeket bemutató népművészek bemutatóját volt szerencsénk megtekinteni, ahol a régmúltat és a hagyományok fontosságát érthettük meg, de legfőképpen a magyarságuk és a székelységük tiszteletét és megélését adták át nekünk. Utazásunk legtávolabbi pontja az Ezeréves határ volt, a történelmi Magyarország legkeletibb része. Szívszorító érzés kerített hatalmába bennünket, ahogyan felfedeztük, hogy mi, a keleti határról érkezők, az egykori keleti határon vagyunk, ám 500 km választja el a kettőt. Kis csapatunk öt nap alatt átutazta Erdélyországot, sok szépséget látva és még többet későbbi felfedezésre hagyva. Próbáltuk befogadni a rengeteg élményt és az alföldi szemünknek szokatlan és csodálatra méltó hegyeket, a Kárpátok ívét. Életre szóló tapasztalatokkal tértünk haza. Minden gyereknek kívánom, hogy legyen lehetőségük idősebb korukban is visszatérni és megérteni Erdélyt, az erdélyi magyarságot, az „egymásba fonódó karika” jelentőségét.
Debreceni Hajnalka
