Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak
Hatvan levélsárgulással, lombhullással ezelőtt a magyar nemzet dönteni akart a sorsáról. Szabad akart lenni, ezért cselekedett. Köszönettel tartozunk nekik: a hősöknek, az áldozatoknak. De vajon hogyan tudjuk kifejezni tiszteletünket, leróni hálánkat hat évtized távlatából? Emlékezünk rájuk. Méltón, szent lobogással – ahogyan Tamási Lajos írta versében.
Köves Mihály polgármester köszöntő beszédét, majd Zalai Mihály a Békés megyei közgyűlés elnökének ünnepi beszédét követően a Dobozi Általános Iskola a településsel együtt emlékezett 1956-ra. A forradalom eseményeinek bemutatása helyett életképek jelentek meg; továbbá a zene, a dalok segítségével ’56 szellemiségére leginkább jellemző fogalmak: a remény, menekülés, ítélet, büszkeség.
Egy nemzethez tartozunk, egy lobogó alatt élünk. Ezt jelképezte a műsor nyitó és záró akkordjaként megjelenő hatalmas zászló, mely vetítővászonként szolgált: árnyjátékban elevenedtek meg a pesti utca hősei, az igazságtalan ítéletet elszenvedők és a hazájuknak búcsút intők alakjai.
Méltón emlékeztünk 1956-ra, annak céljaira, eredményeire, a magyar szabadság napjára. Köszönettel tartozunk a műsor megálmodójának, Zsigmond Károlynak, iskolánk intézményvezetőjének, valamint minden közreműködőnek.
