A nemzeti ünnep alkalmából 1848 hőseire, eseményeire emlékeztünk iskolánkban. A Himnusz dallamainak elhangzása után községünk polgármestere, Köves Mihály mondott ünnepi beszédet. A gyerekek és felnőttek számára egyaránt fontos gondolatokat, üzeneteket közvetítő ünnepi beszéd után pedig iskolánk alsós és felsős tanulóinak emlékműsorát láthattuk, melyet az idei évben is Illik Józsefné Margó tanító néni és Kiss Rózsa tanárnő, illetve Zombai Attila tanár úr állított össze és álmodott színpadra.
Mint minden évben, most is nagyon színvonalas előadás részesei lehettünk. A műsornak erős érzelmi hatása volt, ugyanis a forradalom és szabadságharc legfontosabb eseményeinek felidézésén túl, átélhettük a kor emberének mindent elsöprő tenni akarását, mélyen élő hazaszeretetét és a korszak reménnyel teli hangulatát. Egy-egy jelenet erejéig bepillanthattunk a Pilvax-kávéházba, meghallgatva a márciusi ifjak egymást lelkesítő párbeszédét, átérezhettük a pesti utcákon sokasodó tömeg forradalmi lendületét, szenvedélyes cselekvésvágyát, és magunkénak érezhettük a csatába induló magyar honvédek lelkesedését is. Legvégül pedig összeszoruló szívvel néztük, amikor a reakció túlereje előtt meghajolva a magyarság megsiratta hősi halottait.
De szerencsére az előadás íve nem a pesszimizmusba hanyatlott. Az ünnepi műsort záró, a Varga Miklós által énekelt Zúg március cím dal visszahozta a reményt. A dal sorai azt üzenték, hogy mindig lesznek új Petőfik, akik, ha szükség lesz rá, küzdeni fognak az igazságért és a szabadságért.
Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!
Iskolánk az idei évben is méltóképpen emlékezett az 1848-49-es szabadságharcra, s ez leginkább az előadásban szívvel-lélekkel részt vevő diákoknak köszönhető. Köszönjük nekik és mindenkinek, aki közreműködött az ünnepi előadás létrehozásában!
