A békéscsabai Andrássy Gyula Gimnázium magyar munkaközössége „A MASZK” címmel vers- és novellaíró pályázatot hirdetett. A verseny óriási érdeklődést keltett, összesen 32 pályaművet küldtek be a tanulók. Nemcsak az Andrássyból, hanem Békés megye több középiskolájából is érkeztek alkotások. „A pályázók megmutatták kreativitásukat, megosztották érzéseiket, gondolataikat.” – írták a verseny szervezői.
Mindig óriási öröm számunkra, ha egy tanulónk sikereket ér el. Egyaránt büszkék vagyunk jelenlegi és egykori diákjainkra. Éppen ezért örömmel olvastuk, hogy Szigeti Boglárka versét ítélték a legjobbnak saját kategóriájában.
Bogi mindig is érdeklődést mutatott az irodalom iránt. Az érdeklődés később önkifejezési formává vált. Beszédes képek, megragadó szókapcsolatok jellemzik írásait. Szívből gratulálunk, és további sok sikert kívánunk!
Szigeti Boglárka: A maszk
Cipőim sietve kopognak az úton,
Csak a villamost kéne elérjem.
Segítő kezek húznak fel,
És a megszokott helyre pattanok.
De én nem ismerem fel a segítő kezeket.
Halottak az emberek.
Vagy csak lelkük halott?
Tekintetüktől a ruhám foszlani kezd,
Erről a szellemjáratról le kell szállnom.
Redőnyrésnyi helyet hagyva
Valóság és mese között,
Csaknem hagynak nyugodni
Álmatlan éjszakáimból előbújt arcok.
Mind mást kínál, legyen az
Szerelem, bűn vagy tévedés,
Az álarcuk mögé látni egy élet kevés.
Egy lépés előre, egy lépés hátra:
Egyhelyben toporgok a sötét éjszakában.
Kínáltak útszélen keringővel,
De nem fogadtam el,
Nem kértem hamis táncot
Hamis embernek csókot legyintve.
Helyette tébolyodott öntudattal,
Holdkórosként járom az utcákat.
Ezen a rémes estén csak egy újabb szörny mögé bújva,
Angyalként sodródok boszorkány kalapban.
Ha közéjük tartozok én akkor se hiszem.
Azt mondták sose hagynak el,
Mégis hűtlen hitvesként állok az esőben.
Tartom a régi sárga ernyőmet,
Amit majd kifordít az élet,
Akkor inkább kitartóan kereslek.
Majd amikor végre látjuk egymást szemtől szembe,
Hogy milyen ruhát viselek az se érdekel.
Már nincs semmilyen kísértet,
Még hazamenni is elfelejtek,
Embernek hitt színészek se követnek.
Itt vagyunk két józan, vándor lélek,
Itt vagyok csupasz őszinteséggel,
Az óra megkönnyebbülve lendül éjfélre:
Most már levehetem maszkom előtted.
