2018. november 16-17-én tizennyolcadik alkalommal rendezték meg Gyulán az országos Simonyi Imre Emlékversenyt. A jelentkezők több kategóriában is kipróbálhatták magukat, így versmondásban, versírásban, fotózásban, versillusztrálásban. A versenynek dobozi vonatkozása is volt, hiszen versírás kategóriában, iskolánk egykori diákja, Szigeti Boglárka, az Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium 9.C osztályos tanulója III. helyezést ért el. Megkértük Bogit, meséljen a versek szeretetéről, a versírás folyamatáról, jelentőségéről.
„Mindig is a versírás érdekelt a legjobban. A versek világa. Mindegyik ág a versenyben izgalmas volt, azonban nagyon örültem, hogy végre másoknak is megmutathatom művem. A versekhez való kötődésem, nem igazán tudom, mikor kezdődött el. Kicsi koromtól fogva minden irodalmi mű érdekelt. Legyen az vers, novella vagy épp regény. Vonzott ez a világ, imádok olvasni és talán ez is késztetett minden írás szeretetére. Az irodalomórákon alig vártam, hogy verseket vegyünk. Azokat a verseket, amelyek kedvenceimtől íródtak. Álmomban sem gondoltam volna akkor, hogy verset fogok írni. Érdekes folyamat volt az első versem megszületése. Tavaly, őszi szünet előtt jártunk. Csupán elmélyültem a gondolataimban, és rímeket raktam össze. Azonnal le is írtam, és vers kerekedett belőle. Akkor eldöntöttem, valamilyen formában az írás mindig az életem része lesz. Ezután írtam verseket, ám volt, mikor éreztem, hogy nem mond semmit a mű, csak összedobált sorok. Az alkotás folyamata nálam mindig változó. Amikor időm engedi, akkor gondolok egyet, ilyenkor ideje leírni a leülepedett gondolatokat, melyeket kiönthetek. Ha tudom, milyen adott témában szeretnék írni verset, egészen könnyen jönnek a sorok, a rímek. Viszont van, amikor témaként semmi nem jut eszembe, mégis meg akarom fogalmazni az érzéseimet. Ilyenkor néha egyik barátom módszerét alkalmazom: legyek akárhol, buszon vagy utcán, kicsit megállok. Összpontosítok a tájra, egy fára vagy bármi hozzám szorosan álló dologra és azonnal elkezdődik a versíró folyamat. Az írás – és ezt főleg azt tudja, aki már írt – egy teljesen más világot rejt. Ahová elmenekülhetsz az érzéseid elől vagy épp az érzéseiddel. Te találsz ki mindent, te írsz.
A pályamunkám témája 1956.október 23.-a volt. Két címből lehetett választani és nem kellett, hogy kötődjön a vershez vagy szerepeljen benne az adott szó, ám örültek a kreativitásnak. Címnek az üvöltést választottam, mert ahhoz sokkal több érzést lehet összegyűjteni. Lehet benne düh, törékenység, kiáltás. Az egyik kedvenc témám a történelemben 1956. Annyi mindent lehet írni róla. Fájdalmat, örömöt. Ezáltal lett a mű mondanivalója az üvöltés. Tavaly is próbálkoztam ilyen témában verssel, de azt hiszem, a mostani sokkal jobb lett. Mikor beküldtük a pályaművet, gondolni sem mertem volna, hogy helyezett leszek országos szinten, ám sokat segített, hogy tanáraim mindig bíztak bennem. Leírhatatlan érzés volt, hogy elismerték egy versbe fektetett munkám és ez további kedvet adott az íráshoz, amit ezúton is köszönök. Ha szavakba öntöd az érzelmeidet, határ a csillagos ég!”
Boginak szívből gratulálunk és további sok sikert kívánunk!
