Nem is kérdés, a téli szünetet már minden diákunk nagyon várja. Viszont annak érdekében, hogy az utolsó tanítási napon minél kellemesebb emlékekkel a szívükben hagyják el a dobozi sulit, a Diákváros nevű rendezvényünk gondoskodik. Ennek keretében a tanulók változatos élményeket részesülhetnek helyszínről helyszínre vándorolva. Aki akart filmet nézhetett a moziteremben, a játékosabb kedvűek a játékszobában tölthették el az időt társasjátékkal, kártyázással, dartsozással, de próbára tehették a tánctudásukat is, megismerkedhettek egy játék alapú tanulási platformmal (Kahoot) is. A jövőjükre kíváncsiak felkereshették a jósdát is, a lányok pedig a manikűrteremben szépíthették körmeiket. Mindezek után nem csoda, ha jó hangulatban vehették át ebéd előtt a meglepetésajándékaikat. Ugyanis az idei évben – egy pályázat segítségével – egy hatalmas trambulinnal leptük meg a tanulókat, emellett minden diákunk egy labdát, egy frizbit és finom gyümölcsöket vihetett haza magával. Az átvételkor a gyerekek arcán megjelent őszinte mosoly arról árulkodott, hogy sikerült nekik örömet okozni.
A délután folyamán pedig a tanulók, a tanárok, doboziak az év folyamán még egyszer utoljára összegyűltünk ünnepelni. Az iskola udvarán meggyújtottuk az utolsó adventi gyertyát, amelynek fénye egyrészt melegséggel és örömmel töltött el a jelen lévőket, másrészt jelezte mindenki számára, hogy hamarosan itt a karácsony, a legszentebb, legbensőségesebb ünnepünk. A karácsonyt gyermek és felnőtt egyaránt várja. A kicsik sok ajándékot, mi, „nagyok” pihenést, feltöltődést és nyugalmat remélünk tőle. De a karácsony legfőbb üzenete a szeretet, amelynek fontosságát igyekezett kihangsúlyozni az ünnepi műsor, melyet idén iskolánk igazgatója, Zsigmond Károly álmodott meg, és varázsolt elénk a református templomban. Ebben a varázslatban segítségére volt Futakiné Debreczeni Ilona tanárnő, a Kis Rózsa tanárnő által vezetett iskolai kórus, iskolánk diákjai, volt kollégánk, Kovács Ildikó, valamint gitárral Sztojka Tibor és Komlósi György.
A varázslat szó szerit értendő, hiszen a roppant kreatív, jól felépített, hatásos műsor jó érzékkel kiválasztott prózai részletek, versek, dalok és videórészletek segítségével a Szentföldre repített el bennünket, ahol több mint kétezer éve Betlehemben, egy pajtában született Jézus, akinek eljövetelét ünnepeltük ezen a napon. A születés csodája és körülményei jelentek meg a több mint egy órás előadás percei alatt. A Megváltó világra jövetele a legfőbb remény, a legnagyobb jó, maga a fény a keresztény hit szerint. Egyúttal napjainkban a szeretet, az öröm, a békesség, a család, az otthon ünnepe is. Az ünnepi műsor végén, az utolsó dallamfoszlányok elülésével mi, a templomban helyet foglalók is mindezek fontosságára döbbenhettünk rá újra. Biztos vagyok benne, hogy az előadás létrehozója és résztvevői is ezt remélték. S ennél többet egy ünnepség sem akarhat: lélekben egy kicsit közelebb hozni minket, embereket egymáshoz.
Zombai Attila
