A Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére a népmese napját első ízben 2005. szeptember 30-án - Benedek Elek születésnapjának évfordulóján - rendezték meg. A nap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé, hisz mint írták: „Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktől kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!”
A Dobozi Általános Iskola számára is fontos a népmesék fennmaradása, a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, így örömmel csatlakoztunk a kezdeményezéshez. Három királylány, egy gazdasszony, az okos lány, az erdő jóságos anyókája és egy vadászlegény, sőt még az aranyszőrű bárány is ellátogatott hozzánk. A szemfüles gyerekek a kiállított Benedek Elek mesében megbújó rejtvényt is megfejtették, nekik hamuban sült pogácsa volt a jutalmuk. A varázslatba a 3. a osztály tanulói is bekapcsolódtak: mesehősökké váltak és osztályról osztályra járva csaltak mosolyt a kisebbek és nagyobbak arcára egyaránt.
Örömteli zsibongás, dongás, izgalom lett úrrá az iskola falain belül. Ebből is kitűnik, mekkora hatalma van a mesének. A mese vigaszt, megnyugvást, bátorságot ad, segít a pozitív világkép kialakításában, élénkíti a fantáziát, együttérzésre tanít, gazdagítja a lelket.
Mesés napokat, éveket kívánunk!
